Apollon Travel Autóbusszal Görögországba

Az évek folyamán nagy rutint szereztünk az autóbuszos utazásokban. öt alkalommal is megtettük az oda-vissza utat Magyarország és Görögország között. Természetesen a célunk a tengerparti apartmanunk elérése, és utána egy-két hétig tengeri lubickolás, pihenés szerelmünkben, Görögországban. Legalábbis Észak-Görögország tengerpartján, ahová 18-26 óra alatt elérnek az utazási irodák buszai.

A másik célunk házassági évfordulónk évről évre történő megünneplése, ezért ezek az utazások mindig úgy lettek időzítve, hogy a május 30-át Észak-Görögországban tölthessük, legyen az Asprovalta, NeoPori, Sarti vagy Paralia.
Ebben a bejegyzésben utitapasztalatainkról, történésekről írogatunk, és megpróbálunk jó tanácsokat adni a az autóbusszal Görögországba indulóknak.

Kezdjük mindjárt a busszal. Az utazási irodák emeletes buszai elég szűköcskék. Úgy pakoljunk, hogy a fedélzetre felvitt kézipoggyász mindenképpen elférjen a keskeny csomagtartóban. A hat határállomás miatt az iratok mindig kéznél legyenek. Az előttünk lévő támla pakolóba érdemes tenni.

Mi hogy szoktuk készíteni az ennivalót?:
Egyesével becsomagolt szendvicsek, félliteres kristályvizek, pár db alma, esetleg rágcsálni való.
A 18-26 órás útra célszerű minimális tisztasági felszerelést vinni. / kis törülköző, fogkefe, eü papir /.

Hogy öltözzünk?:
Mindenképpen laza, kényelmes nadrág, könnyű póló. Szörnyű dolog egy napon keresztül cipőben ücsörögni, készítsünk kényelmes papucsot. A buszon töltött éjszakára, meg az éjszakai kiszállásokhoz meleg pulcsi, dzseki. Kispárnát, vagy nyakpárnát minden képen tegyünk az uti csomagba.

Hol a legjobb ülni az emeletes buszon?:
Az irodában intézésnél lényegében az odaútnál lehet válogatni , visszaútra kész ülésrend van. A 10 utazásnál elméletileg 10 helyen ültünk , de mindig fent az emeleten.

A legszebb:
Sartiból haza felé az első panoráma ülésen ültünk. Ha nem lett volna végig vihar gyönyörű panoráma lett volna, igy közvetlen kaptuk a zuhit. De még így is ez volt a legszebb.
Elönye: több a rakodóhely, nem ül előttünk senki, aki az ölünkbe döntse az ülését.
Hátrány: Fejünk fölött üvölt a TV amit nem látunk, ki-be szálláskor mindig utolsónak szállunk le.
Itt volt a legmelegebb.

A legrosszabb:
Asprovaltába a leghátsó ülésen ültünk. A klíma állandó hideget csinált, az előttünk lévő úgy dőlt az ölünkbe, hogy mi nem tudtunk hátra dőlni. Hazafelé meg olyan buszt sikerült kifognunk, ahol 5 ülés volt hátul. /EUROTOURS/
Tulajdonképen bárhol máshol lehet ülni csak a elöttünk, hátunk mögött levökkel kell jóban lenni.
A lépcső mellett sem jó ülni, a menetközben föl-le járkálók miatt.
A legjobb a lépcső előtt 2-3 sorral ülni, mert ott a legjobb a klíma, látható, de nem túl hangos a TV.

Mi kell még a busz utazáshoz: jó fenék kitartás, türelem. Odafelé ez könnyebb mert hajtja az embert a nyaralási láz. Hazafelé nehezebb, mert a közös úti élmények hamar elfogynak és már mindenki vágyik a saját ágya után.

Röviden az úti élményeink:

I. út Asprovaltába: /2001/ Röszkénél 4 órás várakozás a Szerb határnál,
Macedoniába belépve a határszemélyzet feltűnően golyóálló mellénybe öltözve! A sofőr meg is jegyezte: - Ezek itt előttünk nem díszek, hanem lővészárkok!!!- Ekkor volt a Kumanovói válság. Behúzott nyakkal robogtunk át az egész országon. Visszafelé gyors volt a toalett mert a szomszéd völgyben ép lövöldöztek.
II. út Asprovaltába /2002/ már Bulgárián keresztül. Szép volt jó volt, kár hogy elrontotta a Szerbiai busz-, és láb --fertőtlenítés, a Bolgár határ belépési herce-hurca és a megvesztegetendő bolgár rendőrök. Ez utóbbiak a következő 3 utunkra is vonatkoznak.
Általában a buszos utakat mi nagyon jól viseltük, mert felkészültünk rá. Sosem tartoztunk azok közé akik fogadkoztak, hogy soha többé busszal........ .

Még egy komoly problémára kell felhívni a leendő utasok figyelmét! A hazaindulásra!

Ebben az a probléma, hogy a szállást 9-ig át kell adni, a váltó buszok 10-14 óra között érkeznek általában, és a kipakolás, kötelező pihenő után 16-18 óra körül indulhatnak vissza. Most mit csináljon szegény hontalan, összepakolt utazó, aki már reggel 9-kor felkészült az utazásra. Itt lép be a Görög partneriroda, meg az ésszel utazó utazó. Egy biztos tipp, de csak jó időre érvényes: Mi mindig úgy pakoltunk, hogy egy kézi táskában a fürdőruhák, törülköző. Amikor megtudtuk az indulási időpontot, irány a tengerpart! Jó idő esetén érvényes!! Rossz az idő?- Akkor marad a le-fel lötyögés, maradékvásárlás.
A Görög partner azért fontos, hogy legyen a csomagokat hol hagyni, legyen egy WC, egy zuhanyozó indulás előtt.

1. Asprovalta: olyan mázlink volt, hogy nem kellett átadni a szobát, fél 4-kor jöttünk be a strandról.
2. Asprovalta: Vasilis úgy intézte, átadásra egy utánfutós autó összegyűjtötte a csomagokat, és egy közös apartmanba vitette, pont abba, ahol egy éve laktunk. Irány a strand!
3. Neo Pori: esőre ébredtünk. Az apartman félemeletén egy csomagtárolóba pakoltunk, a házinéni lakásának Wc-jét, zuhanyát használhattuk. Kisütött a nap, irány a strand!
4. Toroni első heti nyaralás után a váltóbusz vitt át bennünket Sartiba a második hétre. Sajnos azokat is áthozták, akik haza indultak. A csomagjaikat bezárták a buszba, ők pedig minden nélkül ott kóboroltak Sartiban az esti indulásig.
Sartiból hazafelé a Vienna földszinti apartmanja volt a pakoló és WC-Zuhany. Ha jó idő lett volna, strand, így séta. Vili azért lefürdött, mert nem álta meg búcsúpancsi nélkülI
5. Paralia: az Alasitas alján volt a csomagtároló, toalett, csak arra kellett vigyázni, össze ne keveredjen a szobára váró frissen érkezettek, és a haza indulók csomagja. De azért irány a strand!

6. mi már autóval jöttünk, de a haza indulókat Olympic Beachen kirakták csomagostul az Elli alá, a váltóbuszt meg elindították Görögország tulsó oldalára hazahozni az ott levő csoportot. Az apartman alattiak estig téblábolhattak.
7. Sartiban az idén is autóval voltunk, így csak hallottuk, voltak akik még csomagőrző apartmant sem kaptak, a pakkokat valaki mindig őrizte délutánig az út szélén. Nem éppen a Sithon Travelhez méltó megoldás!

Egyetlen szörnyűséges hátránya a Görögországi autóbuszos utazásnak a határokon jelentkezik. Legyen az akár szerb bolgár vagy macedón. Ha peche van a busznak, órákat állhat, bármennyire is talpra esettek az utazási irodák hostesei, sofőrjei. Az Apollon Travelé minden hájjal megkentek, de időnként az is kevés!

Bár csak ez az út is végig határok nélküli Európaúnió lenne.

Sarti 2010. Az Apollon Travellel.wmv

Nagyobb térképre váltás

A történetről szóló bejegyzésekből elolvashatja minden kedves érdeklődő 2010. szeptember 3-11-ig tartó idei Görögországi nyaralásunk eseményeit. A képekből készített videó-összeállításomat a Mydros együttes zenéjével festettem alá. Ha tetszik, olvasd el többi bejegyzésemet, és sokat megtudhadsz Észak-Görögország turista-gyöngyszemeiről.

A Thesszaloniki baleset.

Olvastam Vilcsi bejegyzését, Juliska beszámolóját, és én is szeretném leírni,"Ahogy azt Józsival átéltük", ez is lehetne a címe.

Az előző írásomban azt írtam, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon tetszett a kis város Sarti. Teljesen más volt, mint a tavalyi Olympic Beach, merőleges utcáival, sok-sok kilométernyi egysíkú partjával.
Akkor megígértem, hogy majd a következőkben leírom,hogy miért, csak kilencven százalékban éreztük jól magunkat, és az a 10 % miért keserítette meg gyrosos, fagylaltos szájízünket.
Tavaly mikor a két család szintén együtt nyaralt elhatároztuk, hogy a következő évben megnézzük Thesszalonikit. Vilcsi és Julis, de még Évike is zengedezett a fantasztikus Török bazárról, ami a magam fajta "irányított városnézőt" joggal csábította.
Reggel összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Még fürdőruhát is vittünk, hogy ha nagy meleg van akkor valahol meg állunk és megáztatjuk hab testünket a tengerben. Ez is Vilcsiék szokása, akik egyetlen városlátogatásra nem indulnak el fürdőcuccok nélkül.
A kisvárost ahogy elhagytuk átfutott, előttünk egy fekete macska. Józsi érezte, hogy ez rossz előjel. Én nem vagyok babonás és nem gondoltam semmire sem. Sőt imádom a macskákat.

Nagy nehezen bearaszoltunk a városba. Dugó dugó hátán. Mondanom se kell nem minket vártak. Megtaláltuk a bazárt.
Mikor elém tárult a török bazár szemem,szám a látványtól tátva maradt. Volt ott minden együtt a hal a szőnyeg stb. Az árusok a görög szokások szerint hangosan és hadarva kínálták a portékáikat. Azt se tudta az ember merre nézzen és merre menjen. Igazi bazár fillingje volt. Még az utcákon is árultak. A mediterránum hangulata áradt az öreg utcákon, a giccsesen telipakolt árudákon.
Végignéztük a bazárt és apró cseprő kis dolgokat meg vettük vissza mentünk az autóhoz. Eldöntöttük, hogy meleg van és irány a tenger. Annál inkább is indokolt volt, mert pár perce Julistól kiemelték a pénztárcáját. Feledve a bazár nyüzsgését, már nem igazán szerettük Thesszalonikit.
Pedig a java még hátra volt, a fekete macsek még munkálkodott!!!

Majdnem a város végén voltunk mikor egy motoros nagy sebességgel elénk vágott. Motorral együtt elrepült.
Ijedtségünkből feleszmélve gyorsan kiugrottunk Julival, hogy segítsünk neki, de rendőrért ordítva elhárította. Hirtelen vagy harminc-negyven rendőr került elő. Minket bevittek a rendőrségre, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel az esetről. Mondanom sem kell,hogy a leglassúbb rendőrt ültették a számítógéphez aki ha megtalált egy betűt a nagy örömébe azt is elvesztette. Ránk sötétedet mire eldöntötték, hogy mi legyen. Józsót ott akarták egyedül tartani. Én rögtön előugrottam és mondtam,hogy azt nem engedem. Együtt jöttünk, együtt maradunk.
Egy éjszakára vendégül láttak minket egy hideg rideg cellában. Másnap elvitték Józsit rabosítani ami abból állt, hogy ujjlenyomat és fénykép készült róla.

Mikor kiderült, hogy a tárgyalás 2012-ben lesz otthagytak minket a rendőrök és azt sem kérdezték meg, hogy, hogy fogunk visszajutni az autónkhoz. Szerencsére kirendeltek mellénk a követségről egy hölgyet, hogy segítsen a nyelvi nehézségekben és ő vitt el a kocsinkhoz.
Itt szerezném megragadni az alkalmat és megköszönni Katikának azt segítséget amit értünk tett.
Valamint a család minden tagjának, hogy mindent meg próbáltak értünk megtenni.

Az árválkodó autót üzemképessé tette Józsó, és visszaindultunk Sartiba.

Juliék már nagyon vártak minket, még a fürdéshez sem volt kedvük, pedig változatlanul gyönyörű strandidő volt.
Szerencsésen visszaértünk jól kialudtuk magunkat és még aznap este elindultuk a kisváros forgatagába.
Ugyan első mérgünkben azt gondoltuk, ha sikeresen kiszabadulunk, azonnal indulás haza.

De Sarti lenyugtatott, és még egy napra feledtette a Vilcsit idéző "fekete szerda, és csütörtök" mélyre hatolt nyomait.

Fekete szerda Thesszalinikiben.

Lehet, hogy ott követtük el a hibát, hogy megszegtük nyaralási szokásainkat és strandidő ellenére elindultunk Thesszalonikibe.

Mentségként úgy terveztük, hogy a hamar letudott város és piaclátogatás után keresünk egy szimpatikus strandot a közelben. Az első meglepetésünk a város óriási forgalma volt. Nehezen vergődtünk át a dugókon és még nehezebben találtunk parkolóhelyet.

Végre sikerült és városnézés gyanánt elkezdtük keresni a Török bazárt. Csak sejtésünk volt, hogy merre lehetett, mert amikor Évikével voltunk, az idegen- vezető vezetett oda Fehér toronytól. Mindezek ellenére sikeresen megtaláltuk, közben nézegettük a várost. A bazár most sem okozott csalódást, Panni és Józsi is egész oda voltak érte, be is vásároltunk rendesen.

Csomagokkal felszerelve, a kerekesszékből ülve vettem észre a szemétbe került termoszunk leendő helyettesét. Nagy valószínűséggel itt leshették ki, hogy Juli a vásárlás után a hátizsákba teszi a pénztárcáját. A csomagokkal Józsi előre ment a kocsihoz, a zeg-zugos utcákon mi is oda értünk. A rövid lámpánál a kockakövekkel rosszul kirakott úton Juli el volt foglalva a kerekesszék irányításával, amikor Átértünk az úton és Juli akkor jött rá, hogy lökés azt jelentette, mögé osontak, és " véletlenül" az egyik meglökte. ellopták a pénztárcáját. Eredménytelen keresgélés, mérgelődés után szálltunk be a kocsiba. Hirtelen vége lett a Thesszaloniki városnézésnek, naiv tervünk: irány a strand, hogy lehiggadjunk.

Egyedül Józsi maradt nyugodt, de ez az állapot nem tartott sokáig.

Megint vergődtünk a dugóban, és a GPS jelzése után be akart fordulni a jelzett meglepően keskeny utcába. Már csak a csattanást hallottuk és a repülő motorost láttuk az autónk bal elején. A mögülünk kiugró " vadmotoros" balról meg akart minket előzni, hogy a zöld lámpát elérje, és nekicsapódott a Citroen bal első kerekének. A kis sérülést szenvedő motoros nagy hangon rendőrért ordibált, és telefonált, akik hamarosan meg is érkeztek. Közben jöttek a hirtelen semmiből ott termett tanúi, akik tanúsították azt amit nem is láttak: a szabálytalanul kanyarodó kocsi ütötte el a "szegény ártatlant". A seregnyi rendőr hitte is meg nem is; megcsinálták a helyszínelést. Egy kétnyelvű fiatalember tanácsára mi is fényképeket készítettünk a lezárt sávról, a még ütközés után villogó indexünkről is. Három rendőrautóval érkeztünk be a helyi rendőrségre. Ez kb. du 14 óra körül történhetett. Kihoztak három széket, én ültem a kerekesszékben a folyóson. Közben felvettük a mobiltelefonon a kapcsolatot Norbival, aki a az udvarias rendőrökkel angolul kommunikált.

Hosszú délutánnak nézünk elébe, na, ez a terven kívüli terv bejött!!!

Először is vártuk a követségről a tolmácsot, mert a Budapesten keresztüli beszélgetés nehézkesnek bizonyult. Bölcsebbek lettünk, amikor megérkezett egy csinos szőke hölgy a követségtől. Katikától megtudtuk, arra várunk, hogy a kórházba vitt motoros ragaszkodik-e a bűnügyi eljáráshoz. Ha igen, akkor vallomások, eljárás, jegyzőkönyvek, aztán meglátjuk.

Ragaszkodott, mint kiderült, azért, mert úgy remélt pénzt szerezni a biztosítótól, hogy minket mondanak ki bűnösként.

Nem akarom húzni az időt, de a „GÖRÖG TEMPÓ” itt is érvényesült. Este 9 óra lett, mire Józsi aláírhatta a jegyzőkönyvet. Az írástudó 5 perces betűközökkel alkotta a művet. Közben a rendőrök hada ki-be sétált, vizet hoztak nekünk is, ők is ettek, ittak, telefonálgattak, beszélgettek, vitatkoztak. A család tagjai meg sorban jelentkeztek a mobiljainkon, próbáltak segíteni a távolból. Norbi, Eszter, Évi, Peti, Lilla, Ildi barátnőnk, és barátaink: KÖSZÖNJÜK MINDANNYITOKNAK A SEGÍTENI AKARÁST!!

Ilyenkor megmelegszik az ember szíve-tájéka! Eltelt a nap.

Aztán kiderült a turpisság: hiába bizonyosodott be, hogy a motoros volt a hibás, a kiugrása sebességét mutatta, hogy csak neki volt féknyoma. Viszont a tanúi állították, hogy Józsi szabálytalan kanyarodása okozta a balesetet. Katika bejelentésétől kissé padlót fogtunk: Józsinak itt kell töltenie az éjszakát a fogdában, csak másnap délben mehetnek az Ügyészségre, ahol eldöntik a továbbiakat. Hiába tiltakoztunk, ez a görög törvény!

Panni úgy döntött, nem hagyja magára Józsit, itt marad! Én viszont nem tölthettem itt az éjszakát, bármennyire kedvesek voltak a rendőrök, a fogdaéjszaka pedig nem az én betegségemnek való.

Megpróbáltunk segítséget kérni a Sithon Traveltől, 140 km. távolság Sartiig soknak bizonyult. Sajnos NEKIK is! Eddig is volt egy olyan érzésem, hogy a nagyon szimpatikus Görög-Magyar társulat segítsége csak a falu határain belülre, és a fakultatív programokra terjed. Nem akarom Őket bántani, de igencsak pénzcentrikus segítőkészségnek tűntek. Leót épp a tengeren értem el, kiránduláson. Alexet nem találtuk az irodában, ahol senki sem vette fel a telefont, este 6-kor. Ismét Leótól kértem segítséget, akinek elmondtam, hogy mi vagyunk az Apollon Travel vendégei, én a kerekesszékes, és feltétlenül vissza kell jutnunk Sartiba, a busz nem jó megoldás, ha egyáltalán jár még éjszaka. Leó hamarosan visszahívott, sajnos nem tud segíteni, 130 euróért hazavisz a taxi. A mi 130 eurónk a többi 120-szal már messze járt! Kösz Leó!

Kértem Katikát, közölje a bájos rendőrbácsikkal, hogy én egy súlyosan veszélyeztetett egészségű ember vagyok, és ha nem veszem be az esti gyógyszereimet, és valami bajom lesz, az nekik is kellemetlenséget fog okozni.

-Ez őket abszolút nem érdekli, de ne aggódjanak, Én hazaviszem magukat Sartiba.

Hát ez megoldódott, nem a hatóság, nem az utazási iroda, hanem egy kedves, aranyos, segítőkész angyal segítségével. Először kivitte Pannit a lezárt Citroenhez a cuccukért.

Amikor visszajöttek, fájdalmas búcsút vettünk a börtöntöltelékektől, és Katika Nissanjával hazaindultunk. Még velünk is visszajött a Citroentől, ahol Józsi elrejtette az apartman kulcsát. Ez olyan jól sikerült, hogy Juli sem találta.

Szomorú utazás volt Sartiig, bár jól elbeszélgettünk Katikával. Juli bemászott az erkélyen, benyomta az ajtaját, és belülről kinyitott. Katika megvárta, segített átvinni az utcán a csomagjainkat, hálás könnyek között köszöntünk el tőle.

- Örülök, hogy segíthettem, és sajnálom, hogy csak ennyit tudtam! –csengenek búcsúszavai a fülemben.

Szomorú délelőtt után, délután befutottak a cellalakók.

Szép éjszakájuk volt a keskeny deszkapriccsen, Panni le is esett róla az éjszaka. Norbi telefonjára szendvicset is kaptak. Pannit pedig felkísérték az angolvécére, mert csípőprotézissel kicsit problámás volt neki a guggoldás „céllövölde”.

Reggel jött a meglepetés: Józsit rabosították! Újlenyomat, fénykép, minden ahogy a filmekbem!

Bilincsben szállította át a rabomobíl az ügyészségre. Nagy élmény lehetett, és maradandó!

Az ügyész 2012-re tűzte ki a tárgyalást, jöhettek haza. A motoros meg pofára esett, mert addig nem lát egy fillért sem.

Hát így telt el a FEKETE SZERDA THESSZALONIKIBEN, ami egy nagyon jól sikerült nyaralást rombolt le. Józsiék egyelőre nem kívánkoznak sehova, mi viszont a hirtelen haragunkat letéve rájöttünk, a történtekkért nem Görögországra kell haragudnunk, hanem a tolvajokra, és a Józsiékat meghurcoló törvényekre.

A tanulság:

Ne vigyed soha magaddal teljes költőpénzedet, ne tedd hátizsákba, ÉS legfőképpen ne indulj kirándulni, ha strandidő van.

De az is lehet, hogy az egészről a fekete macska tehet, amelyik induláskor még Sartiban elénk ugrott, de aztán visszafordult! Lehet, hogy FEKETE MACSKÁBÓL ENNYI IS SOK VOLT !! !

VILCSI