A Thesszaloniki baleset.

Olvastam Vilcsi bejegyzését, Juliska beszámolóját, és én is szeretném leírni,"Ahogy azt Józsival átéltük", ez is lehetne a címe.

Az előző írásomban azt írtam, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon tetszett a kis város Sarti. Teljesen más volt, mint a tavalyi Olympic Beach, merőleges utcáival, sok-sok kilométernyi egysíkú partjával.
Akkor megígértem, hogy majd a következőkben leírom,hogy miért, csak kilencven százalékban éreztük jól magunkat, és az a 10 % miért keserítette meg gyrosos, fagylaltos szájízünket.
Tavaly mikor a két család szintén együtt nyaralt elhatároztuk, hogy a következő évben megnézzük Thesszalonikit. Vilcsi és Julis, de még Évike is zengedezett a fantasztikus Török bazárról, ami a magam fajta "irányított városnézőt" joggal csábította.
Reggel összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Még fürdőruhát is vittünk, hogy ha nagy meleg van akkor valahol meg állunk és megáztatjuk hab testünket a tengerben. Ez is Vilcsiék szokása, akik egyetlen városlátogatásra nem indulnak el fürdőcuccok nélkül.
A kisvárost ahogy elhagytuk átfutott, előttünk egy fekete macska. Józsi érezte, hogy ez rossz előjel. Én nem vagyok babonás és nem gondoltam semmire sem. Sőt imádom a macskákat.

Nagy nehezen bearaszoltunk a városba. Dugó dugó hátán. Mondanom se kell nem minket vártak. Megtaláltuk a bazárt.
Mikor elém tárult a török bazár szemem,szám a látványtól tátva maradt. Volt ott minden együtt a hal a szőnyeg stb. Az árusok a görög szokások szerint hangosan és hadarva kínálták a portékáikat. Azt se tudta az ember merre nézzen és merre menjen. Igazi bazár fillingje volt. Még az utcákon is árultak. A mediterránum hangulata áradt az öreg utcákon, a giccsesen telipakolt árudákon.
Végignéztük a bazárt és apró cseprő kis dolgokat meg vettük vissza mentünk az autóhoz. Eldöntöttük, hogy meleg van és irány a tenger. Annál inkább is indokolt volt, mert pár perce Julistól kiemelték a pénztárcáját. Feledve a bazár nyüzsgését, már nem igazán szerettük Thesszalonikit.
Pedig a java még hátra volt, a fekete macsek még munkálkodott!!!

Majdnem a város végén voltunk mikor egy motoros nagy sebességgel elénk vágott. Motorral együtt elrepült.
Ijedtségünkből feleszmélve gyorsan kiugrottunk Julival, hogy segítsünk neki, de rendőrért ordítva elhárította. Hirtelen vagy harminc-negyven rendőr került elő. Minket bevittek a rendőrségre, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel az esetről. Mondanom sem kell,hogy a leglassúbb rendőrt ültették a számítógéphez aki ha megtalált egy betűt a nagy örömébe azt is elvesztette. Ránk sötétedet mire eldöntötték, hogy mi legyen. Józsót ott akarták egyedül tartani. Én rögtön előugrottam és mondtam,hogy azt nem engedem. Együtt jöttünk, együtt maradunk.
Egy éjszakára vendégül láttak minket egy hideg rideg cellában. Másnap elvitték Józsit rabosítani ami abból állt, hogy ujjlenyomat és fénykép készült róla.

Mikor kiderült, hogy a tárgyalás 2012-ben lesz otthagytak minket a rendőrök és azt sem kérdezték meg, hogy, hogy fogunk visszajutni az autónkhoz. Szerencsére kirendeltek mellénk a követségről egy hölgyet, hogy segítsen a nyelvi nehézségekben és ő vitt el a kocsinkhoz.
Itt szerezném megragadni az alkalmat és megköszönni Katikának azt segítséget amit értünk tett.
Valamint a család minden tagjának, hogy mindent meg próbáltak értünk megtenni.

Az árválkodó autót üzemképessé tette Józsó, és visszaindultunk Sartiba.

Juliék már nagyon vártak minket, még a fürdéshez sem volt kedvük, pedig változatlanul gyönyörű strandidő volt.
Szerencsésen visszaértünk jól kialudtuk magunkat és még aznap este elindultuk a kisváros forgatagába.
Ugyan első mérgünkben azt gondoltuk, ha sikeresen kiszabadulunk, azonnal indulás haza.

De Sarti lenyugtatott, és még egy napra feledtette a Vilcsit idéző "fekete szerda, és csütörtök" mélyre hatolt nyomait.