Lehet, hogy ott követtük el a hibát, hogy megszegtük nyaralási szokásainkat és strandidő ellenére elindultunk Thesszalonikibe.
Mentségként úgy terveztük, hogy a hamar letudott város és piaclátogatás után keresünk egy szimpatikus strandot a közelben. Az első meglepetésünk a város óriási forgalma volt. Nehezen vergődtünk át a dugókon és még nehezebben találtunk parkolóhelyet.
Végre sikerült és városnézés gyanánt elkezdtük keresni a Török bazárt. Csak sejtésünk volt, hogy merre lehetett, mert amikor Évikével voltunk, az idegen- vezető vezetett oda Fehér toronytól. Mindezek ellenére sikeresen megtaláltuk, közben nézegettük a várost. A bazár most sem okozott csalódást, Panni és Józsi is egész oda voltak érte, be is vásároltunk rendesen.
Csomagokkal felszerelve, a kerekesszékből ülve vettem észre a szemétbe került termoszunk leendő helyettesét. Nagy valószínűséggel itt leshették ki, hogy Juli a vásárlás után a hátizsákba teszi a pénztárcáját. A csomagokkal Józsi előre ment a kocsihoz, a zeg-zugos utcákon mi is oda értünk. A rövid lámpánál a kockakövekkel rosszul kirakott úton Juli el volt foglalva a kerekesszék irányításával, amikor Átértünk az úton és Juli akkor jött rá, hogy lökés azt jelentette, mögé osontak, és " véletlenül" az egyik meglökte. ellopták a pénztárcáját. Eredménytelen keresgélés, mérgelődés után szálltunk be a kocsiba. Hirtelen vége lett a Thesszaloniki városnézésnek, naiv tervünk: irány a strand, hogy lehiggadjunk.
Egyedül Józsi maradt nyugodt, de ez az állapot nem tartott sokáig.
Megint vergődtünk a dugóban, és a GPS jelzése után be akart fordulni a jelzett meglepően keskeny utcába. Már csak a csattanást hallottuk és a repülő motorost láttuk az autónk bal elején. A mögülünk kiugró " vadmotoros" balról meg akart minket előzni, hogy a zöld lámpát elérje, és nekicsapódott a Citroen bal első kerekének. A kis sérülést szenvedő motoros nagy hangon rendőrért ordibált, és telefonált, akik hamarosan meg is érkeztek. Közben jöttek a hirtelen semmiből ott termett tanúi, akik tanúsították azt amit nem is láttak: a szabálytalanul kanyarodó kocsi ütötte el a "szegény ártatlant". A seregnyi rendőr hitte is meg nem is; megcsinálták a helyszínelést.
Egy kétnyelvű fiatalember tanácsára mi is fényképeket készítettünk a lezárt sávról, a még ütközés után villogó indexünkről is. Három rendőrautóval érkeztünk be a helyi rendőrségre. Ez kb. du 14 óra körül történhetett. Kihoztak három széket, én ültem a kerekesszékben a folyóson. Közben felvettük a mobiltelefonon a kapcsolatot Norbival, aki a az udvarias rendőrökkel angolul kommunikált.
Hosszú délutánnak nézünk elébe, na, ez a terven kívüli terv bejött!!!
Először is vártuk a követségről a tolmácsot, mert a Budapesten keresztüli beszélgetés nehézkesnek bizonyult. Bölcsebbek lettünk, amikor megérkezett egy csinos szőke hölgy a követségtől. Katikától megtudtuk, arra várunk, hogy a kórházba vitt motoros ragaszkodik-e a bűnügyi eljáráshoz. Ha igen, akkor vallomások, eljárás, jegyzőkönyvek, aztán meglátjuk.
Ragaszkodott, mint kiderült, azért, mert úgy remélt pénzt szerezni a biztosítótól, hogy minket mondanak ki bűnösként.
Nem akarom húzni az időt, de a „GÖRÖG TEMPÓ” itt is érvényesült. Este 9 óra lett, mire Józsi aláírhatta a jegyzőkönyvet. Az írástudó 5 perces betűközökkel alkotta a művet. Közben a rendőrök hada ki-be sétált, vizet hoztak nekünk is, ők is ettek, ittak, telefonálgattak, beszélgettek, vitatkoztak. A család tagjai meg sorban jelentkeztek a mobiljainkon, próbáltak segíteni a távolból. Norbi, Eszter, Évi, Peti, Lilla, Ildi barátnőnk, és barátaink: KÖSZÖNJÜK MINDANNYITOKNAK A SEGÍTENI AKARÁST!!
Ilyenkor megmelegszik az ember szíve-tájéka! Eltelt a nap.
Aztán kiderült a turpisság: hiába bizonyosodott be, hogy a motoros volt a hibás, a kiugrása sebességét mutatta, hogy csak neki volt féknyoma. Viszont a tanúi állították, hogy Józsi szabálytalan kanyarodása okozta a balesetet. Katika bejelentésétől kissé padlót fogtunk: Józsinak itt kell töltenie az éjszakát a fogdában, csak másnap délben mehetnek az Ügyészségre, ahol eldöntik a továbbiakat. Hiába tiltakoztunk, ez a görög törvény!
Panni úgy döntött, nem hagyja magára Józsit, itt marad! Én viszont nem tölthettem itt az éjszakát, bármennyire kedvesek voltak a rendőrök, a fogdaéjszaka pedig nem az én betegségemnek való.
Megpróbáltunk segítséget kérni a Sithon Traveltől, 140 km. távolság Sartiig soknak bizonyult. Sajnos NEKIK is! Eddig is volt egy olyan érzésem, hogy a nagyon szimpatikus Görög-Magyar társulat segítsége csak a falu határain belülre, és a fakultatív programokra terjed. Nem akarom Őket bántani, de igencsak pénzcentrikus segítőkészségnek tűntek. Leót épp a tengeren értem el, kiránduláson. Alexet nem találtuk az irodában, ahol senki sem vette fel a telefont, este 6-kor. Ismét Leótól kértem segítséget, akinek elmondtam, hogy mi vagyunk az Apollon Travel vendégei, én a kerekesszékes, és feltétlenül vissza kell jutnunk Sartiba, a busz nem jó megoldás, ha egyáltalán jár még éjszaka. Leó hamarosan visszahívott, sajnos nem tud segíteni, 130 euróért hazavisz a taxi. A mi 130 eurónk a többi 120-szal már messze járt! Kösz Leó!
Kértem Katikát, közölje a bájos rendőrbácsikkal, hogy én egy súlyosan veszélyeztetett egészségű ember vagyok, és ha nem veszem be az esti gyógyszereimet, és valami bajom lesz, az nekik is kellemetlenséget fog okozni.
-Ez őket abszolút nem érdekli, de ne aggódjanak, Én hazaviszem magukat Sartiba.
Hát ez megoldódott, nem a hatóság, nem az utazási iroda, hanem egy kedves, aranyos, segítőkész angyal segítségével. Először kivitte Pannit a lezárt Citroenhez a cuccukért.
Amikor visszajöttek, fájdalmas búcsút vettünk a börtöntöltelékektől, és Katika Nissanjával hazaindultunk. Még velünk is visszajött a Citroentől, ahol Józsi elrejtette az apartman kulcsát. Ez olyan jól sikerült, hogy Juli sem találta.
Szomorú utazás volt Sartiig, bár jól elbeszélgettünk Katikával. Juli bemászott az erkélyen, benyomta az ajtaját, és belülről kinyitott. Katika megvárta, segített átvinni az utcán a csomagjainkat, hálás könnyek között köszöntünk el tőle.
- Örülök, hogy segíthettem, és sajnálom, hogy csak ennyit tudtam! –csengenek búcsúszavai a fülemben.
Szomorú délelőtt után, délután befutottak a cellalakók.
Szép éjszakájuk volt a keskeny deszkapriccsen, Panni le is esett róla az éjszaka. Norbi telefonjára szendvicset is kaptak. Pannit pedig felkísérték az angolvécére, mert csípőprotézissel kicsit problámás volt neki a guggoldás „céllövölde”.
Reggel jött a meglepetés: Józsit rabosították! Újlenyomat, fénykép, minden ahogy a filmekbem!
Bilincsben szállította át a rabomobíl az ügyészségre. Nagy élmény lehetett, és maradandó!
Az ügyész 2012-re tűzte ki a tárgyalást, jöhettek haza. A motoros meg pofára esett, mert addig nem lát egy fillért sem.
Hát így telt el a FEKETE SZERDA THESSZALONIKIBEN, ami egy nagyon jól sikerült nyaralást rombolt le. Józsiék egyelőre nem kívánkoznak sehova, mi viszont a hirtelen haragunkat letéve rájöttünk, a történtekkért nem Görögországra kell haragudnunk, hanem a tolvajokra, és a Józsiékat meghurcoló törvényekre.
A tanulság:
Ne vigyed soha magaddal teljes költőpénzedet, ne tedd hátizsákba, ÉS legfőképpen ne indulj kirándulni, ha strandidő van.
De az is lehet, hogy az egészről a fekete macska tehet, amelyik induláskor még Sartiban elénk ugrott, de aztán visszafordult! Lehet, hogy FEKETE MACSKÁBÓL ENNYI IS SOK VOLT !! !
VILCSI
