Copy this code to your website to display this banner!
Irány tehát Sarti, a Salatas Apartman. Most is régi ismerősünkkel, az Apollon Travellel, akikben bizalmunk töretlen.
A Salatas Apartman tulajdonosa, Jannis szeretettel fogadott. Azért rakta ki az útra virágládáit, hogy biztosítsa nekünk a ház előtti parkolást. Tudott róla, ahogy kézzel-lábbal-angolsággal megbeszéltük: - Beteg lábú vendég érkezik. Megígérte, először a mi szobánkat takarítják ki, kb. 2 óra múlva kész is lesz. Józsi egy kis pálinka kínálással is megtámogatta ebben. Addig kipróbáltuk a szomszéd pék finomságát.
Már majdnem elkészült a szoba. A ház előtt Jannis, kivette a tolókocsit Julis kezéből, és feltolta a házhoz egy kis rámpán. Lakosztályunk a hátsó kertből nyílt, a kerekesszéket kényelmesen körbetolhattuk. A feljárat előtt árnyas kis kertcsücsök asztallal, székkel. Ide tolt a házigazda, míg végeztek a takarítással. Apartmanunkba 4 lépcsőfokon jutottunk, két oldalán erkélyek farácsaiba kapaszkodva nekem sem volt nehézség.Kis konyha.fürdőszoba, 2 háló és terasz. És mindez a tengerparti első háztömb hátsó részén, valóban 50 méterre a parttól.
Sarti,az egykori halászfalu a magyar idegenforgalom centruma. Az utcákon nagyon keskeny, göröngyös járdák vannak, csak az autóúton lehetett közlekedni, ahol viszont mindkét oldalon parkoltak, az autók is kerülgették egymást. A kerekesszéket meglátva a türelmetlen görög autósokat kicserélték. Soha nem dudáltak, türelmesen megvárták, míg félre tudtunk állni. Ha kereszteztük útjukat megálltak, és intettek, menjünk nyugodtan, ők ráérnek. Egyszer dudáltak ránk. Hazafelé tolt Juliska, és a sok autótól nem tudtunk félreállni a mögöttünk lépésben araszoló görög elől. Amikor sikerült, ránk dudált, föl ne menjünk, ő ráér. Köszöntük, de mi már hazaértünk!
A strandon: nehéz dolog egy vízben jól úszó mozgássérültnek hullámverésben partra evickélni. Mégsem volt komoly probléma a felállásnál, mert egy sikertelen kísérlet után rögtön ott termett valaki, aki segített Juliskának talpra állításomban. Nemzetközi mezőny volt: Görög, Holland vagy Magyar az önként segítő.
Éttermek: mindenütt szabad teret csináltak a tolókocsinak, alám tolták a széket, amire átszálltam, és mosolyogtak, hátba veregettek, kedvesek voltak hozzánk.
Persze voltak kevésbé derűs tapasztalataink, erről is szívesen írok. Itt csak annyit akartam közzétenni: akinek van módja, bátran vállalkozzon az utazásra. A hosszú út szenvedése felejthető, mert a tengerpart sós levegője, a tengervíz jótékony hatása, és az a tisztelet, ami árad a mozgásában korlátozott ember felé mindenképpen megéri kipróbálni, és megszeretni Görögországot, akár kerekesszékben is.
És még egy: a mediterrán népek, így a Görögök is vendégszerető, kedves emberek,bár sokszor úgy vitatkoznak egymással, mintha pillanatokon belül ölre mennének. aztán elnevetik magukat, és folytatják megszokott derűs életüket. De ugyanazok az autóvezetők, akik elől a gyalogosok sokszor alig tudnak elugrálni, szigorúan tiszteletben tartják a tolókocsis, vagy "Beteg lábú" embereket.
